Hello Velence! :)

Pontosabban Mestre. 

Bazi hosszú út volt Karintiábol, megint autópályáztam. A nap eleje parádé volt, akkorát sportoltam az osztrák kanyarokban, h ihaj! Gyakran meg kellett állnom térképet olvasni, de minden gördülékenyen ment. Wies után leereszkedtem Szlovéniába egy rövid szakaszra - itt lényegesen szarabb az út sajna -  majd vissza Karintia; Klagenfurt és Villach irányába. Az utolsó szakaszon Villach előtt felkényszerultem a pályára ami átrepitett olaszba. Jobb lett volna itt már főúton menni, de elmulasztottam a lehajtót. Elég frusztráló hosszú percekig egy alagútban döngetni tökegyszál egyedül....

Aztán megérkeztem Udinebe, de ezt az egyhangú 140-160-azást már rohadtul untam. Nagy öröm volt ezután ismét 100 km-ert tekerni nyíl egyenesen. Szinte... nem voltam felkészülve - pedig olvastam - h Olaszország ezen része tök sík, egyenes utakkal, egymás hátán településekkel...

Hm... a hotel barjában épp Tina Turner - We dont need another Hero szól.. k**va jó szám :)

Szóval a nap második fele nem volt jó. Viszont a végére teljesen kibontakozhattam :) az olaszok aztán nem anyaznak ha gyorsan hajtasz. Az átlag nyugdíjas csak ásit egyet mikor centikkel megyek el mellette... :)

Szép helyen állomásozom, és jó helyen parkolok! ;)