A sok eső miatt úgy csusszant meg a talaj az út alatt, hogy... hát nagyon. Nem lehetett tovább menni. Tanácstalanul álltam az úton, miközben odaért egy srác Aprilia Tuonoval, leintettem.

Jó arc volt, mondta, h tud szállást Wies-ben, kövessem, meg amúgy is van egy motoros boltjuk, ott iszunk egy kávét. Ő volt Ike, akit én egészen addig míg meg nem jelölt fb-on, Mike-nak szólítottam :)

Nos visszafelé az úton követve Ájkot, úgy éreztem magam, mint a Pannonia Ringen a learning session-ön. Mentünk elég jó tempót, húztam a gázt, közben meg azt látom, h az ember egy kézzel dontogeti a motort. :) szerintem közben az esti vacsin gondolkozott, látszott, h nem először megy ezeken a szerpentineken.

Aztán mindent megértettem mikor a shophoz értünk.